Marci tehetséges angolból, gyorsan tanul és nagyon jó a kiejtése. Ezt a tanára is észrvevette, és javasolta neki, hogy nevezzen be az angol vers- és prózamondó versenyre. Marci így aztán szerdán azzal jött haza, hogy egy hét múlva indul a versenyen. Egy A4-es papírnyi prózát kellett megtanulnia (George Mikes: How to be an alien, 8. fejezet). Mivel elég hosszú a szöveg, elhatároztuk, hogy naponta 2 bekezdést tanul meg. Az első két bekezdést meg is tanulta. Mikor másnap kérdezem, hogyan halad, csak úgy fokhegyről odamondja, hogy nem megy a versenyre, mert későn nevezett, és emiatt lecsúszott. Hát, elég furcsa szervezés, gondoltam.
Így telt el a hétvége, és jött a következő hét keddje. Ekkor, délután simán lejátszotta az 1 óra játékidejét, és mielőtt elindult volna Edinához, csak úgy odaböki, hogy "ja, holnap mégiscsak indulok a versenyen, mert félreértés volt" - majd gyorsan kislisszan az ajtón, mielőtt bármit is mondhattunk volna Andrással.
Amikor este 7-kor visszajött, akkor aztán megkapta tőlünk a fejmosást. Kiderült, hogy mindig is be volt nevezve, csak ő képzelte bele a tanárnő nézésébe (!), hogy nem nevezte be. És persze az is kiderült, hogy egyáltalán nem tudja a szöveget...
Ennek ellenére másnap indult a versenyen (előtte gyakorolt egy lyukasórában), éééééééés 2. helyen végzett! Az első helyezett egy 12.-es lett,és kb. 30-an indultak.
Az osztályfőnöke mondta, hogy nagyon büszke volt rá, hogy ilyen bátran kiállt, és szépen elmondta a szöveget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése