Szerencsére a halpiac megvárt minket. Itt engedték a gyerekeknek, hogy a nagy kádakban úszkáló halakat fogdossák: avagy tatai halsimogató :)
Matyi persze nyakig benne volt, s nagy örömmel mutogatta a törpeharcsákat szakszerű fogással:
De hogy mégse legyen céltalan a napunk, kimentünk megnézni a fényes tanösvényt.
Csak annyit tudok mondani, hogy már ezért megérte.
Egy kis leírás a helyről:
A láprétek és láperdők úgy jöttek létre, hogy karsztforrásaik az 1970-es évekre a bányászat miatt kiapadtak, azonban annak leállta után, a kétezres években ismét megindultak. A forrásokból azóta enyhén szénsavas, 21-22°C hőmérsékletű víz tör fel, és helyet „követel” magának. A soha be nem fagyó lápos területet a víz felé épített pallók és kilátóhelyek segítségével ismerhetjük meg, tizennyolc állomásán értékes információkat tudhatunk meg e varázslatos világ flórájáról és faunájáról. Az 1350 méteres séta a láp felett igencsak bővelkedik kalandokban: megfigyelhetjük itt a szürke gémet vadászat közben, a fokozottan védett cigányrécét, az erdei fülesbaglyot, a pettyes vízicsibét, de felfedezhetjük a hódok nyomai is. A védett növények között pedig megcsodálhatjuk a pókbangót, a fehér tündérrózsát és a selymes boglárkát. A pallókon lépdelve olyan érzésünk támad, mintha egy Dél-amerikai esőerdőben járkálnánk.
Íme a magyar "Gyilkos tó":
A nagy tóban több helyen bugyog a víz:
Egyszóval nem jöttünk hiába, ide még más évszakban is vissza kell jönni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése