Hát eljött ez is. Már egy pár éve szorgos résztvevői/támogatói voltunk az ovis libabáloknak. Mondjuk rögtön az
elsőről Marci betegsége miatt lemaradtunk, de
2010-ben már ott voltunk (habár szintén betegen). Aztán
2011-ben is, Marci utoljára ovisként. 2012-ben, ahogy Marci is, Matyi is kihagyta az első libabálját (betegség + orrmandula műtét), de
2013-ban már ott voltunk, ahogy idén is.
A fellépések két típusba sorolhatók:
1. a gyerekek (szigorúan) liba-témájú verset mondtak, énekeltek (ebből semmi sem hallatszott a hangosítás miatt)
2. a gyerekek zenére áramlanak-sodródnak a színpadon (az óvónénik elkapdossák az elbámészkodókat, mielőtt a levegőbe lépnének a színpad szélén).
Szerintem az idei fellépés kissé kaotikusra sikeredett: az összes nagycsoportos óvodást egyszerre felzsúfolták a színpadra. Mivel alig fértek el, négy részre osztották őket: a színpad közepén country-t táncoltak a fegyelmezett és ügyes gyerekek. A színpad elején ütötték a bonyolult ritmust a fegyelmezett és jó ritmusérzékű gyerekek; a színpad szélén látványosan unatkozva ütötték az alapritmust a viszonylag fegyelmezett, ámde nem olyan jó ritmusérzékű gyerekek (itt volt Matyi is); és a színpad hátsó traktusában (ahol nem látszottak) összevissza ugrabugráltak a fegyelmezetlen gyerekek:)
...ez már itt a levonulás: végre Matyi is felállhatott:)
Amúgy idén (is) sütöttem sütit, amit a büfében lehetett megvenni. A családom annyira aranyos volt: mivel otthon nem ehettek belőle, itt rögtön azzal kezdték, hogy vásároltak (hiába, a rajongóim..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése