Ma kimentünk a károlyi szőlőbe. Gyönyörű tavaszi napsütés fogadott, a virágok tobzódtak, mi pedig habzsoltuk a kintlétet.
A hangulatunk mégsem volt felhőtlen: ez volt ugyanis az utolsó alkalom, hogy kijöttünk ide: tata eladta a szőlőt :((((((
Hosszú töprengés előzte meg ezt a döntését, hogy szívének oly kedves művétől megváljon (hiszen gyakorlatilag ő hozta helyre-létre), de nem volt mit tenni: nem bírta már fizikailag a munkát, s nem volt segítsége.
Így hát véglegesen bevontuk a kalóz zászlót, amit 4 éve tűztünk ki a ház tetejére:
Maradnak az emlékek: a szüretek, a barkácsolások, a sütögetések, a lakomák, finom borok, a sok szépség, gyümölcs (én csak mintagazdaságként emlegettem), a virágok, a locsolások, termények, zöldségek, a családi fotók a lugas előtt, az őszök, telek, tavaszok, nyarak, a húsvéti keresgélés a tavaszi fűben, a parázson sült nyakasorja, a kályhában sült krumpli, az üstben főtt gulyás, a mezítlábazás, a mics, a focizás, a cseresznyézés, a kikapcsolódás, nyaralás, talicskázás, a kertészkedés, strudli. Meg még rengeteg minden más...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése