Kirándulás a biatorbágyi Grand Canyonba

Igazából úgy indult a nap, hogy még egyszer utoljára elmegyünk a Vidámparkba  - mivel szeptember végén bezár. De ott olyan hatalmas sor állt, hogy inkább visszafordultunk.
Így esett a választásunk egy jó kis kirándulásra, amit előző nap már "B" programként kivadásztunk innen.

Elautóztunk tehát Biatorbágy széléig, és Biatorbágy és Sóskút között, a Füzes patak után, ahol az út jobbra kanyarodik leparkoltunk.
Onnan indultunk a rövid (kb. 2 km) ámde annál izgalmasabb túránkra a piros jelzésen.

Íme a Tétény-Sóskút fennsík nyugati sziklás széle: már csak az indiánok hiányoznak róla a vadnyugati hatáshoz:)

Gyönyörű nyárvégi időnk volt, igazi ajándék: a galagonyák csak úgy izzottak (pedig nem is volt éjjel:)

A fiúk persze rögtön lázba jöttek a  sok másznivaló láttán: innentől kezdve én viszont frászban voltam, nehogy leessenek a sziklákról:

A fiúk felmásztak a Nyakas kőre:

Miután lejöttek, Matyi orrát kifújtam. Erre így szólt:
-"Anyuci, azért vagyok takonyos, mert frászt kaptam!"


A túrát ezután a sziklák tetején folytattuk:

Végül egy nagy hanzúrozással zártunk a domboldalon: