Másnap Dorogon voltunk. Marci kapott egy szerencsemalacot is: azt mondta, hogy ezentúl minden este megbeszéljünk, hogy milyen szerencsét hozott aznapra a kis malac.
Hát ez már aznap este aktuális lett...
Amikor ugyanis Dorogról hazafelé tartottunk az autónkkal, az egyszer csak rángatni kezdett, majd egy piros lámpánál megállt - aztán se kép, se hang.
Hívnunk kellett egy taxit, amivel én és a fiúk hazamentünk, és egy trailert is, amivel a kocsit beszállították a szervízbe.
Szerencsénk volt, hogy:
- mindez Budapest belterületén, már nem messze a lakásunktól történt (és nem valahol a semmi közepén),
- korán indultunk vissza Dorogról, így vacsorára mindennel együtt otthon voltunk,
- volt egy ismerős szervízünk, akik autómentést is ajánlottak (és hogy András előrelátóan eltette a telefonszámot).
- mindennek a költségét (nem kevés) karácsonyra ajándékba kaptuk.
Mondhatni malacunk volt:)
Karácsony harmadnapján terveink szerint Károlyba utaztunk - volna. De a kocsi a szervízben vesztegelt (karácsonykor ugyanis nem dolgoznak). Így 27.-én tudtunk tovább indulni.
De végül megérkeztünk Károlyba, s az év hátralévő részétt ott töltöttük a szokásos nyugalomban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése