A szünidő utolsó hete

A nyári szünidő utolsó hetében itthon voltunk (míg én hétköznap dolgoztam, addig András szórakoztatta a fiúkat). Unatkoznunk most sem sikerült, az alábbi kis képösszeállítások mesélnek, hogy merre voltunk:

 

A fiúk Károlyban nyaralnak

Az idei nyáron 3 hetet töltöttek a fiúk Károlyban (tavalyhoz képest 1 héttel többet) nélkülünk. Ismét nagy kényeztetésben volt részük: sok finom ennivaló, társasozás, bungi, masszázs, játszóterezés. Nagyon jól érezték magukat - bár a vége felé már hiányoztunk nekik.
De amikor hazajöttünk az első esti elalváskor Marci sírt. Ahogy mondta, eszébe jutottak a károlyi szép pillanatok :)

Meséljék hát el Bob képei a nyaralást:

Nagyon köszönjük a fiúk nyaraltatását!

Búcsú Svájctól

Nagyon köszönjük Sabinának és Franknak a vendéglátást, igazán jól éreztük magunkat!

Két sziget egy nap

Az utolsó svájci napunkat Németországban töltöttük :)
Méghozzá két szigeten: először Reichenau szigete volt a cél, ahol egy helyi buliba botlottunk:

Majd következett Mainau szigete, ami leginkább egy csodálatos botanikus kertre hasonlít:

Egy étteremben zártuk a napot Mainau-n, ismét nagyon finom helyi specialitásokkal:

 Este még megnéztünk a güttingeni tüzijátékot a nemzeti nap alkalmából, majd így ért véget a svájci nyaralásunk.

Túra a Säntisre

Svájci kiruccanásunk csúcsa (szó szerint) a Säntis túra volt. Ezzel ki kellett várnunk a ragyogó szép időt, és ez pénteken jött el.
Korán indultunk, és autóval Swägalp-ra mentünk - ezúttal Sabine is velünk tartott.
Innen (1352 m-es magasságból) indultunk a 2502 m-es csúcsot meghódítani. Ez olyan, mintha egy 250 emeletes ház tetejére kellene fellépcsőznünk. A meredekség is hasonló volt :)

A túra felénél, amikor már totál erőtlennek éreztem magam, jött a megváltás: a Tierwies étterem :)

Remek alkalom a pihenésre és a feltöltődésre!

Ismét helyi specialitásokat ettünk: zöldséglevest, sajtos tésztát almaszósszal és itt készült édességeket.

 A túra igazán gyönyörű része ezután következett csak....

Valamiféle gleccservölgyön mentünk felfelé, ami olyan volt,. mintha a kőkorszakba csöppentünk volna vissza.

Itt már bizony hófoltok is voltak. A hőmérséklet úgy 5 fok körül lehetett.

Elértük a felhők szintjét:

És ez már a hegygerinc csipkéje. Ilyen, amikor a kő és az ég találkozik:

Az utolsó szakaszon már igyekeztem nem lenézni :)
 

Ez pedig már a csúcsra vezető "halállépcső": teljesen függőleges és néha még szemből is jöttek!

De végül csak felértünk!

Rövid pihenő a csúcson, majd levonóval lejöttünk.
Egy kis móka: ilyenek lennénk appenzelli kiadásban:

A nemzeti ünnep tiszteletére egy hatalmas svájci zászlót feszítettek ki a hegyre:

Este pedig egy finom fondüvel zártuk a napot (kárpótlásul amiért Sankt Gallen-ben nem tudtunk enni).

 

Életem egyik legszebb hegyitúrája volt. Furcsa módon másnap még izomlázunk sem volt.