Búcsú a lakástól

Ez a 13. év, hogy ide költöztünk, a Római kertbe. Marci 1 éves volt akkoriban, itt serdült 13 éves kamasszá, Matyi pedig már ide született. Mindketten ide jártak suliba a házzal szembe (király dolguk volt, hogy elég volt fél nyolckor kelni, és háromnegyed nyolckor elindulni a suliba). Itt voltak barátaik a környéken és a házban is. Itt van a kert, ami nagy játszások színtere volt. A lakás őrzi az emlékeinket: sok sütés-főzés, esti diafilm nézés, kettes beszédek apával, lázas-fülgyulladós beteg gyerek ápolása, indulás és érkezés az utazásokról, vasárnap reggeli családi összebújás, hétvégi reggelik a Macskából, legózások, családi és baráti összejövetelek, kreatívkodások, házi feladatok és tanulás, a TV-kandalló előtt kucorgás, karácsonyok, ahol "kint hideg van /süvít a szél / esik az eső, de itt bent jó meleg van", a Havasi Gyopár fogadó, a mécsesek, a bizonyítvány és az ellenőrző magyarázása, a zene-kívánságműsor, filmek nézése popcornnal, viharos tenger a kádban, a ki hol alszik este.
A hely, ahol szeretnek.
A lakásnak állítottam emléket ezekkel a képekkel: