Az őszi szünetet a fiúk Károlyban töltik, hogy még az Új-Zélandi utazásunk előtt együtt legyenek Bobbal és mamával. Én pedig kihasználom ezt az időt a lakás kifestetésére.
Maki fuvarozott le bennünket, s odafelé útközben útba ejtettük a balkányi temetőt, és meglátogattuk a nagyszüleink sírját:
A fiúk persze nem tudták megállni a harcot a napraforgó tövekkel a temető melletti földön:
Aztán mindenféle kertek alatti utakon és ideiglenes határátkelőn megérkeztünk Károlyba:
Itt is kimentünk a temetőbe:
Persze a közelgő Halloween miatt muszáj volt rémisztő dolgokat venni a boltban:
Belegondoltam, hogy most először voltam András nélkül Károlyban. Hiányzott is nagyon, furcsa volt nélküle. Meg hát olyan szomorkás volt az ittlét, mert ki tudja mikor jövünk legközelebb. Persze mindig tudatosítom magamban, hogy nem kell olyan végletekben gondolkodni, hogy "soha", "végleg", "örökké", mert az élet nem ilyen. Most egy kicsit elutazunk, de látjuk még egymást :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése