Matyi már nagyon várta, hogy végre elmenjen ottalvós erdei iskolába - az előző években ugyanis csak "szivárványhéten" voltak az osztállyal, ami azt jelentette, hogy napi kirándulásokon vettek részt, de mindenki otthon aludt. Ez igazából a pedagógusok bevállalósságától függ, hiszen Marci minden évben ottalvós táborban volt, már elsőtől kezdve. Egyszóval nagy várakozás előzte meg a velencei egy hetet.
Voltak Dinnyésen a Várparkban, ahol csapatokban
ügyességi próbákon kellett megfelelni (pl. kislabdával kellett megdobni egy sárkányt,
ahányan eltalálták a sárkányt, annyi fejű fenevadat sikerült legyőzniük,
stb.). De a területen volt kb. 3-4 szabadon kószáló tyúk, így néhány vitéz
nagyobb boldogságot látott a tyúk kergetésében, mint a sárkány
legyőzésében, úgyhogy lehet, hogy a Várparkban majd elgondolkoznak ezen a
szabad tartáson! :) Persze Matyi is ezen vitézek közé tartozott...
A nagy lovagi játék után kézműves feladatokkal foglalatoskodtak a csemetéink: a fiúk kovácsoltak, a lányok nemezeltek.
Voltak hajóval a Szúnyog-szigeten. A
pákozdi emlékmű és a kiállítás megtekintése után, nagy boldogságukra
vásárolhattak kicsit, aminek eredménye lézer vagy kis pisztolyos
kulcstartó lett, szinte minden gyereknél.
Matyi koszosan, fáradtan és szétkarmolt arccal jött haza (összeverekedett egy osztálytársával, aki ping-pong ütővel zárta le a vitát végül). Azt mondta, hogy az erdei iskola "nem az ő műfaja". A programok és a társaság jó volt, de hiányzott neki a család és a megszokott kis otthoni helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése